„minden ember annyit ér amennyit tud..., függetlenül attól hogy siket vagy halló. olyan világban élünk ahol mindenki a saját lehetőségei és képességei szerint érvényesül. a fokozott elvárásokat azok sem tudják kikerülni, akik a csend világában élnek. ám a csend világa nemcsak a hang hiánya által okozott szegényességet hordozza magával, hanem az eltérő gondolkodást, a világ értelmezését és az ember saját magának a világhoz való viszonyulásának másságát is jelenti. a gondolkodás fejlődése a gyermekkorban formálódik és a felnőttkorban teljesül ki. ezért a módszer, ahogyan a hallássérült gyermek gondolkodását befolyásoljuk az élet „rendezésében“ az emberi méltóság elsajátításának a szerepét játsza.

   olyan világban élünk, amelyben mindenki olyan kommunikációs formákkal próbálja megértetni magát környezetével, amilyeneket elsajátít. de mi a teendő akkor, hogy ha nem tudjuk egymást megérteni? ilyenkor gondol az ember arra amit nem tud. ha a halló keres valamilyen módot, hogy megértesse magát a sikettel, többnyire különböző gondolatok játszódnak le benne hogyan tudná ezt a problémát megoldani. erre a siketeknek is gondolniuk kellene, és igyekezniük megoldani ezt az akadályt.

   a szakemberek is eltérően gondolkodnak a csend világáról akár hallanak akár nem. ám mindenkinek joga van úgy gondolkodni ahogyan azt ő a legjobban látja. ez viszont nem kell hogy akadályt jelentsen a kölcsönös véleménynyilvánitásban. éppen ellenkezőleg az eltérő gondolkodásmód és mások gondolkodása motivációt kellene hogy jelentsen számunkra abban, hogy tegyünk valamit a siketekért de a hallókért is.

   a „gondolkodom“ éppen azért jött létre, hogy segítseni érzékelni és megérteni mindkét oldalt. ahhoz, hogy ez létrejöjjön fontos megismerni mások tapasztalatát, tudását, új élményekkel gazdagítani életét, hogy a gondolkodása folyton bővüljön. mert minden ember annyit ér amennyit tud...

   de ezt már az elején említettük.“

Gondolkodom